EN DE HU

Markus Suckut - Az ember aki az egész életét a technonak szentelte

Harmadjára fordulsz meg Budapesten. Milyen emlékeid vannak Magyarországról, hogy állsz az itteni légkörrel? Ki tudnál emelni egy jellegzetes pillanatot amire szívesen gondolsz vissza?

Mindkét korábbi alkalommal a Corvin Clubban játszottam és tisztán emlékszem az itt töltött estékre, ami már magában is jó jel. Remek hangulat és nagyon nyitott, érdeklődő közönség fogadott, ezt pedig meg kell becsülni, mert manapság nagyon ritka az ilyesmi.

A Corvin a Budapesti techno-közösség egyik legfontosabb bázisa volt, és a Der Morgen történetében is komoly szerepet játszott, rengeteg kellemes emlék fűz minket hozzá. Sajnos ez a nagyszerű hely a múlt nyáron zárni kényszerült, és azóta is hatalmas űr tátong a helyén. Mit tanácsolsz egy nehézségekkel küzdő színtér szereplőinek, mi segített téged karriered borúsabb pillanataiban?

Hallottam a szomorú híreket a Corvinról, és ez bizony tényleg nagy szívás. Közhely, de mégis a legjobb amit tanácsolhatok, hogy mindenképp küzdjetek tovább. Az életben sokszor nem úgy sülnek el a dolgok ahogy szeretnénk, de ilyenkor számíthatunk a közösség erejére, a barátokra, az egyetlen dolgunk pedig az, hogy ne tántorodjunk el. Nekem is sokszor nehéz volt erőt venni magamon, de ha visszanézek, nagyon örülök, hogy sohasem adtam fel.

Aktív vagy dj-ként, producerként, emellett pedig saját kiadókat is vezetsz, de próbára tetted-e már a szerencsédet promoterként? Hogyan néz ki számodra egy ideális klub-esemény, mi az elképzelésed a tökéletes helyszínről, és mit vársz el a közönségtől, személyzettől vagy éppen a többi fellépőtől akikkel egy buliban játszol?

Volt rá alkalmam, hogy belekóstoljak a szervezői munkába, de nem érzem úgy, hogy ez az én asztalom lenne. A mai napig megfordulok klubokban vendégként is, ha éppen van egy szabad hétvégém és akad egy izgalmas lineup a környéken. Hálás vagyok, hogy még mindig örömömet lelem a dologban, mert így sokkal könnyebb naprakésznek lenni és tudni, mi is történik a való világban. Az sem elhanyagolható szempont, hogy kiváló inspirációként tud szolgálni, mellette pedig számtalan remek emberrel van lehetőségem találkozni.
Fellépésekkel kapcsolatban nem támasztok elvárásokat, mert egy elvárás mindig többet remél a realitásnál, és könnyen csalódottá válhat az ember. Rendszerint csak abban reménykedem, hogy jó közönségnek fogok játszani és hogy a megfelelő promoter lát vendégül. Ha ezek teljesülnek, máris minden adott egy jó estéhez, ilyen egyszerű az egész.

Hogyan írnád le a személyiségedet, milyen karaktert láthatunk a dj pultban amikor játszol? Mi a legnagyobb erényed ha más emberek szórakoztatásáról van szó?

Nagyon lazának és nyugodtnak ismernek, aki mindig készen áll arra, hogy jól érezze magát, ennek ellenére nem az a valaki vagyok, aki fura táncmozdulatokkal gerjeszti a hangulatot és árasztja el a közösségi médiát. Amikor játszom, kizárom a külvilágot és teljesen beszippant amit csinálok, még ha ez unalmasnak is tűnhet. Az őrült poénjaimat inkább egy bárban sütöm el a barátaim és egy pofa sör társaságában, elvégre egy klubba a zene miatt járunk, nem igaz?

Akad néhány apró párhuzam Yan Cook, az este másik vendége és közted, de közös múltatok is van? Játszottatok már együtt, ismeritek egymást? Mit gondolsz a munkásságáról? Reménykedhetünk benne, hogy egyszer felbukkanjatok ugyanazon a kiadványon, esetleg remixeljétek egymást?

Nagyon csípem Yan stílusát, vannak is tőle lemezeim, de most találkozunk és játszunk majd együtt először. Egyelőre nem tudok róla, hogy más módon is fogjuk keresztezni egymás útját a közeljövőben, de tudod, soha ne mondd hogy soha!

A sikereidből jól látszik, hogy milyen komolyan veszed amit most csinálsz, de mivel foglalkoztál korábban? Mi határozta meg az életedet a techno előtt, és hogyan tudsz most egyensúlyt tartani az éjszakázás és a “normális” hétköznapok között?

Az a helyzet, hogy olyan rég óta élek az elektronikus zenének, hogy szerintem előtte legfeljebb a LEGO-zás tudott ennyire lekötni, haha. Komolyra fordítva a szót, persze, hogy komolyan veszem amit csinálok, de arra is figyelek, hogy a szabadidőmet kiélvezzem, másképp képtelen lennék ennyi időt munkával tölteni. Édesanyámat ebben az évben vesztettem el, ami szörnyű dolog, mégis rengeteg dologra hívta fel a figyelmemet. A történtek óta sokkal jobban igyekszem figyelmet szentelni azoknak, akiket szeretek és becsülök, minden más pedig elpazarolt időnek tűnik a szememben. Azt hiszem a környezetem így is elég jól megérti és tiszteletben tartja, mennyi fáradtsággal jár amit csinálok, úgyhogy megadják nekem a kellő időt a regenerálódásra: van pár órám videojátékokra, egy filmre, vagy aludni egy kicsit, aztán kezdődik minden előről.